ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR

A kerékpárok történelmében az országúti verzió az egyik legrégibb típus, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a versenyzéssel egyidős. A modell célja a lehető legkisebb tömeg és a minimális légellenállás legideálisabb kombinációja, illetve az ezek segítségével a lehető legjobb köridő és a legnagyobb sebesség elérése. Az országúti kerékpár a létrejöttét ezeknek az igényeknek köszönheti.

Kezdetben egyszerű, acélvázas kialakítású kerékpár volt, ezt később a kerekek, a váz és szinte minden kerékpáralkatrész súlyának elérése érdekében felváltotta az alumínium, mikor már annak megmunkálása elérhető technológia lett. Mára a beugrós modellek mellet a középkategóriában is találunk alumínium kialakítású bringákat.

A szénszál használatát a technológia további fejlődése, az űrkutatás hozta el, természetes, hogy a kerékpártervezők egyből meglátták benne a lehetőséget. Ennek köszönhetően mára sorozatgyártásban készült 6-7 kg menetkész-tömegű kerékpárok közül válogathatunk kedvünkre, amennyiben kedvünk és felkészültségünk ezt lehetővé teszi.

A fejlődés természetesen nem állt meg, a következő anyag a karbon volt, az országúti kerékpár villája előbb részlegesen, majd szinte teljes mértékben ebből kezdett készülni. A villák után jöttek a vázak, a különféle kiegészítők, majd az olyan jellegzetes alkatrészek, mint a kormány. Az országúti kerékpár kormánya a kos csavart szarváról kapta a nevét: koskormány. Praktikusságát nem kell különösebben ecsetelni, elég annyi, hogy segítségével a lehető legoptimálisabb üléspozíciót vehetjük fel, ami egyértelműen kihat a kerékpár gyorsaságára is. Viszont idős korban, vagy különféle egészségügyi problémákkal küzdők számára ez a pozíció nagyon kényelmetlen lehet, így egy idővel a gyártók is rájöttek, hogy versenyezni nem mindegyik országútis akar. Ennek a felismerésnek köszönhetjük a túra, vagy touring országúti kerékpár megjelenését, ezek kormánya magasabban helyezkedik el és hosszabb fejcsöves kialakítású, így használójának kényelmesebb üléspozíciót biztosít.

A vékony gumival felszerelt 622-es (más néven a 28-as) kerék az országúti kerékpárok másik jellegzetes ismérve. Régebben (főleg az olasz területeken) sokféle szabvány volt érvényben, a gyártóknak nem sikerült egyességre jutniuk, így mindegyik maradt a saját verziójánál. Ma, ha a kerékméret kerül szóba, a legtöbb embernek, aki kicsit is foglalkozik az országúti modellekkel, a 23-622 méret jut eszébe. Ez a méret az általánosan elterjedt, de létezik ballonosabb, keskenyebb és komfortosabb kialakítás is.

További jellegzetesség a fék-váltórendszer. Egy mai modell fékváltókarral van felszerelve, ez azt jelenti, hogy a fékkarral a megfelelő irányba történő mozgatással a váltót is lehet kezelni (az alacsonyabb árkategóriákban ezt a fékkaron elhelyezett kiegészítő kar, vagy karocskák segítségével oldották meg). Mivel az országúti kerékpár nagyon gyors jármú, ezért ez egy nagyon praktikus megoldás, szemben a régi időkkel, amikor az alsó vázcsőre szerelték fel, később jöttek rá, ez nem célszerű és ésszerű megoldás (régen minden váltáskor el kellett engedni a kormányt és lenyúlni a vázcsőhöz, ez a kerékpárok lassulását vonta maga után a versenyzés közben).

Az úgynevezett patkófék is egy jellegzetesség, ami az idők során, noha sokat módosult, fejlődött, elvét követve megmaradt a kerékpár egyik legalapvetőbb tartozékának. A patkófék mellett egyre nagyobb teret hódít a nagyobb súlyú, igen hatékony és divatos tárcsafék. Sok versenyen azonban a balesetveszélyessége miatt nem engedélyezett a használata.

A versenyeken a kerékpárok mindegyikére az UCI felügyelte nagyon szigorú szabályrendszer van érvényben, ezeket mindenképpen ajánlott idejekorán áttanulmányoznia annak, aki versenyzésben gondolkodik. Ma a legtöbb kerékpár logóval ellátott matricával tájékoztatja a tulajdonost arról, hogy bringája minden szabálynak megfelel.